Otthonra lelni önmagunkban – a női közösség gyógyító ereje
- nov. 2.
- 3 perc olvasás
Frissítve: nov. 3.
„Van egy pillanat, amikor az ember megáll.
Amikor a zaj elcsendesedik és a szív egy halk kérdést suttog:
Jól vagyok ott, ahol most vagyok?”
Ezek a pillanatok nem mindig kényelmesek.
Néha fájdalmasak, néha megrendítőek.
De sokszor éppen ezek a megállások nyitják meg az utat afelé, hogy újra megtaláljuk önmagunkat — hogy otthonra leljünk a testünkben, a lelkünkben és abban az életben, amit élünk.
Egy megállás, ami új irányt adott
2023-ban a sors váratlanul pont egy ilyen stoptáblát állított elém.
A mellrák szembesített azzal, mennyire törékeny az élet és mennyire hajlamosak vagyunk elfelejteni mi az, ami valóban fontos, ami valóban boldoggá tesz.
De ez az időszak – bármilyen nehéz is volt – lehetőséget adott arra, hogy újra felfedezzem magamat. Hogy megkérdezzem: ki vagyok most, és hogyan szeretnék tovább élni?
Ez az út lassan elvezetett oda, hogy ne csak túlélni akarjak, hanem új értelmet találjak az életemben. És ebben kulcsszerepet játszott a mozgás, a közösség és az, hogy visszataláltam a testemhez, a lelkemhez, az életerőmhöz.
A Nia – a test, a lélek és a szellem tánca
A Nia tánccal a műtét után ismerkedtem meg. Ez a holisztikus mozgásművészet pontosan erről szól. A mozdulatokban, a lépésekben, a zenében mélyen benne van a jelenlét.
A Nia segített visszatalálni a testemhez, a női erőmhöz, a belső ritmusomhoz — ahhoz a helyhez, ahol már nem kell megfelelni, csak lenni.
A Pink Nia eseménysorozat üzenete
Idén októberben, két évvel a műtét után kezdeményeztem egy eseménysorozatot, amelyhez számos magyarországi és határon túli Nia tánctanár csatlakozott.
A mellrák elleni küzdelem hónapjában együtt táncoltunk, együtt hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a mellrák nemcsak a fizikai gyógyulásról szól. A betegség lelki és érzelmi rétegei legalább annyira fontosak, mint a testi tünetek – és ezek gyógyulásához elengedhetetlen a szeretet, a közösség és az, hogy az ember újra kapcsolatba kerüljön önmagával.

A belső harmónia tudománya
A Nia megalapítója, Debbie Rosas munkájában hivatkozik Aaron Antonovsky orvos-szociológusra, aki a hetvenes években megalkotta a salutogenezis elméletét – vagyis az egészség eredetének, születésének a tudományát.
Ő volt az, aki először írta le a koherenciaérzés fogalmát: azt a belső harmóniát, amelyben az ember úgy érzi, hogy érti a világot, amelyben él, képes befolyásolni az eseményeket,
és értelmet talál abban, ami vele történik.
Antonovsky szerint ez a belső rend – a világba vetett bizalom, az élet értelmébe vetett hit – az, ami megvéd bennünket, amikor minden bizonytalanná válik.
Ha így tekintünk egy betegségre, akkor rájövünk, hogy a gyógyulás nem csupán testi folyamat, hanem egy belső rendeződés is: amikor az ember újra összerakja magát, és megtalálja az élet értelmét abban is, ami fájdalmas volt.

A közösség, ami gyógyít
A Nia közösségben pontosan ez történik.
A tánc, a zene, a női kapcsolódás segít visszatalálni a belső ritmushoz, a test bölcsességéhez és ahhoz az érzéshez, hogy az életünk – minden nehézségével együtt – értékes és teljes.
Ebben az októberi kezdeményezésben, amelyhez annyi csodálatos nő csatlakozott, 45 ingyenes Nia orát tartottunk és sokkal több, mint 45 órányi szeretetenergiát mozgattunk meg. A résztvevők többszáz bátorító, támogató üzenetet írtak, amelyeket olyan helyszínekre szeretnék eljuttatni, ahol a legnagyobb szükség van a női közösség megtartó erejére.
Minden mozdulat, minden mosoly, minden ölelés üzenet volt azoknak a nőknek, akik most épp a mellrákkal néznek szembe. Azt üzentük: nem vagy egyedül.
Mert amikor a nők összefognak, az nemcsak bátorítás — az gyógyító erő.
Ebben az eseménysorozatban együtt gyújtottuk meg a Pink Nia lángot, a szeretet és az összetartozás lángját, amelyet nemcsak októberben, hanem egész évben szeretnék tovább éltetni.
A mellrák sajnos nem „októberi kampánybetegség” és azoknak a nőknek, akik ezzel a kihívással szembenéznek, támogatást, figyelmet és erőt szeretnénk adni a gyógyuláshoz.
Ezért a Pink Nia órák országszerte folytatódni fognak, hogy megőrizzük a kapcsolatot, a közösség melegét és halk támogató jelenlétet biztosítsunk mindazoknak, akik épp a gyógyulás útján járnak vagy már a felépülés időszakában keresik az új egyensúlyt.
A láng tovább él bennünk, a mozdulatainkban és minden nőben, aki továbbadja a Pink Nia üzenetét.
Hazatalálás önmagunkban
Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett ebben a kezdeményezésben.
Miközben másokat erősítettünk, mi magunk is gyógyultunk.
Újra megtanultunk bízni az életben, a közösségben, a testünkben és abban, hogy van tovább.
Mert az otthon nem mindig egy hely.
Néha egy érzés.
Néha egy mozdulat.
Néha pedig egy közösség, ahol a szívek egyszerre dobbannak.
És ha egyszer már megtaláltuk ezt az otthont önmagunkban, akkor tudjuk: bármi jöhet — mindig lesz hová hazatalálnunk.
Szeretettel,
Ildi





























Hozzászólások